KRITIKA

Söndörgés és pörögés (Sziget 5. nap)

Hajni&Hugó
  |  2007. aug. 13 hétfő

A söndörögés szó jelentése titkos, és nem segít a zenekar sem. Jelentheti - szerintem - a sünnel való foglalatosságot, de a hangszerek körül ólálkodó zenészt is, akár. (szoros versenyben fut vele a Csürrentõ Zenekar). Mindenestre erõs hendikeppel indulnak a Világzenei Nagyszínpadon.

A  Söndörgő fiatal szentendrei társaság és a Vujicsics környezetébõl érkezett. Egészen pontosan az ott zenélõk fiai, ill. tanítványai. A pár évvel ezelõtt még kis Vujicsics néven emlegetett zenekar mára ugyanolyan elismerést vívott ki magának mint „tanáraik” együttese. A délszláv zenék virtuózai, és ezt percek alatt világossá tették mindenki elõtt, aki esetleg még mindig a nevükkel volt elfoglalva. Tetézte a hangulatot a macedon Ferus Mustafov (szaxofon, klarinét) kiváló játéka és Herczku Ági gyönyörû hangja. Meggyõzõ bemutatkozás volt.

Varázs Gombába botlottam a Nagyszínpad felé vezetõ úton. Olyannyira ismerõs hang énekelt jobbról, hogy le kellett térnem, és a következõ kép és hang tárult elém: ott állok a kora esti Blues Színpad elõtt (amit eddig egyáltalán nem sikerült beletuszkolnom érdeklõdésem tág horizontjába). efZámbó  István áll az elektromos billentyûje mögött, mellette egy cigányprímás húzza, mögötte két szaxofonos, egyikük Vázsonyi János (Triton,Chalaban stb..) fújja, plusz gitárosok, dob, és ordít a keserű tradicionális blues. Utóbbi nem igazán az én világom, soha nem érintett meg a míves/dögös férfibú megzenésítve, de az utolsó két elcsípett szám alapján bátran kijelentem: efZámbó bármihez nyúl, olyat csavarint rajta, hogy azonnal odaköltözik életvidámság. A fékeveszett jókedvet pedig némi szürreális zen fanyarsággal fogja vissza. Flashbackelni  fogok mihamarabb…

Sinéad O’Connor elvileg hivatalosan is abbahagyta, aztán mégsem, mert tavaly kiadott egy igencsak jó reggae-albumot. A Throw Down Your Arms már elsõre magával ragadó lemez. Kár hogy csak egyetlen dalt mutatott be róla a Nagyszínpadon. Azaz mégsem kár, mert az elõadás, amint az hamar kiderült, életmû-összefoglaló akart lenni a program. Ennek megfelelõen jöttek a zenészek: nõi basszusgitáros, csellista nõ, idõsödõ dobos (lehet, hogy ismerni kellene õket, de fogalmam sincs, kiket is láttam gombostûfej-nagyságban). A klasszikus reggae dalokat feldolgozó lemezen a reggae dob-basszus sztárpáros, Sly and Robbie közremûködött. A mostani session-zenészek is tökéletesen hozták a reggae-zsánert. De semmi többet. Ilyenkor hallható tökéletes bizonyossággal, mennyire nem mindegy ki pengeti/üti/fújja azt a könnyûnek, egyszerûnek, primitívnek tûnõ alapot/ütemet/dallamot. Sly and Robbie bizonyára hullámzásba hozta volna a közönséget. Akár egyetlen szám erejéig is. Most maradtak a korábbi kedves/bús dalok, kitûnõ, szerethetõ elõadásban, egy könnyen felejthetõ koncerten.

A Muzsikás azon zenekarok közé tartozik akik külföldön többet játszanak mint itthon. Vállukon a mázsás kereszt: viszik a világba a magyar népzene hírét. Kellõképpen eltávolodtak az éltetõ forrástól, a táncházas közönségtõl. Valószínû ennek a krónikus hiánynak köszönhetõ az, hogy megint - ha nem is gyûjteni - Erdély felé vették az irányt, és a Világzenei Nagyszínpadra felhívták maguk mellé (helyett) a mezõségi Magyarpalatkai bandát és a moldvai Petrás Máriát. A Magyarpalatkaiak alaposan lázba hozták a közönséget, tánc, taps, fütty, boldogság. Lelkes ováció fogadta a hetven körüli brácsás legényesét. Majd következett egy gyimesi  szám a Muzsikástól, ami a Rákóczi indulóval kezdõdött. A koncertvégi közös zenélés (egy vérbõ mezõségi), „kulturális nagyköveteinknek” láthatóan nagy boldogságot okozott. Ahogy a közönségnek is.

Negyedszer jár errefelé a Faithless, és negyedszer vonz teltházat. (mondjuk a teltház fogalma az idei Szigeten kissé átértékelõdött, már az is zajos közönségsikert arat, ha valaki feláll egy kukára). Maxi Jazz társadalomkritikus, és költõi igényességû szövegei ilyen helyen nem tudnak igazán érvényesülni, a közönség felkészültebb része legfeljebb sortöredékeket ismer, igaz azt teljes erõvel üvölti. A személyes jelenlét lényegesebb, és Maxi Jazz ebben is erõs. Ránézésre is egy poklokat megjárt, szuggesztív próféta, aki valami nagyon lényegeset szeretne megosztani. Sajnos számomra túlságosan szûkös zenei skálán próbálkozik. Többször nekifutottam a deephouse-trance alapú, mindig izgalmasan induló zenéknek, de mindig kiderült: nálam a Faithless négy számos együttes.
 

És ezt most nem is bántam, mert megismerhettem   Eddie Palmieri-t és zenekarát. Mindenkinek ilyen csodálatos meglepetéseket kívánok, mint amit a puerto ricoi gyökerû amerikai zenekar okozott nekem, és ahogy láttam a népes közönségnek is. A Világzenei Nagyszínpadon kiderült „mi fán terem a veretes salsa”, (vagy a rumba? esetleg a mambo? meg tudja ezeket különböztetni valaki a Kárpát-medencében?). A zenekar, a La Perfecta II (a kilenc Grammy-díjas latin-jazz zongorista Palmieri 2002-ben alakította újjá) olyan könnyedséggel töltötte meg a színpadot, hogy a közönség szárnyra kapott. Az énekes ( minden bizonnyal Ismael Quintana) talpig fehérben, fehér sildes sapkában ütemes kézfelcsapásra buzdította a közönséget, amitõl rockkoncertekhez hasonló jelenetek kezdõdtek.  A színpad jobb szélén egy apró termetû, lelkes ember tûnt fel, aki karmesterként irányított, pedig nem figyelt rá senki a zenekarból, énekelt, noha nem volt mikrofona. Cheo Felicianora, a salsa és bolero zeneszerzõ/énekes nagymesterére gyanakszom. Depressziós tünetekkel rendelkezõknek ajánlanám az ilyen koncerteket a pszichiátriai sátor helyett. Televigyorgott színpad, profi hangszerelés, boldog emberek. Itt említeném meg, hogy a Világzenei színpadon kiemelkedõen jó a fénytechnika, ami jókorát hozzátesz az összélményhez.

Sikerült elérnem  Erik Truffaz Quartet feat. Ed Harcourt koncertjét a Jazz Sátorban, ahol egyik pillanatban Miles Davis hangzás keveredik a brit poppal, a másikban fúziós jazz betét következik. Egy kiszámíthatóan jó koncert zenei korlátok nélkül. Mondanom sem kell, teltházzal...

Hajni&Hugó

Szólj hozzá mindehhez!BELÉPNI itt alul, REGISZTRÁLNI pedig itt tudsz.
A *bpkoncert.hu* szerkesztősége a hozzászólásokat kirívó esetekben szûri. Moderálási elveinket részletesen itt láthatod.

ok
[elfelejtett jelszó]

Kommentek

1.saarikaam2007. aug. 13. 15:40
Képzeljétek el a barátom, aki soha nem táncol, most Eddie Palmierin úgy megpörgetett, hogy csak néztem. Nagy hatással volt mindenkire