KRITIKA

Kátyúba kerültek a struktúrák (Sziget 4. nap)

Hajni&Hugó
  |  2007. aug. 12 vasárnap

Fekete fehér koncertet adott Nine inch Nails. A tagok feketében, a háttérvetítések textúrái fehérek, elõtte rockárnyjátékként folyt a mozgalmas színpadi élet. Trent Reznor hozta az elvártakat: erõteljesen és nyughatatlanul szólaltak meg az ismert és kevésbé ismert számok a jelentõségteljes életmûbõl. Hihetetlen hangok, hátborzongató effektek, gyomorcsavaró riffek, irányba pofozó futamok. Megemelem a sörtartós, ivócsöves sárga munkavédelmi sisakomat. Csak hát a koncert íve.

 A kezdés annyira erõs volt, hogy szinte láttam, amint harmincezer fanatizált ember felemeli a Nagyszínpadot, és a hátán körbe viszi a Szigeten. De jöttek az életmû samplerekkel kísérletezõ részei, pokoli hangok, nyikorgó gitárok, az elviselhetetlen szorongás kíméletlen zenéje (filmesek figyelem!) - hosszú perceken keresztül. Sõt, el is tûntek egy kis idõre, rövid csöndet lopva a Nagyszínpad elé. Aztán a befejezõ szakasz újra nagy dózisban érkezett. Ha majd egyszer megint Doomolok, vagy Quakelek, (a róla elnevezett) Nail Gun használatakor feltétlenül emlékezni fogok erre a koncertre.

 Manu Dibango  zenéje ma már nem számít új hangzásúnak, afrikai elemekkel feldobott groove-os jazzt  igen sok jó zenész játszik. Talán ezért olyan ismerõsek a megszólaló számok. De mégiscsak õ volt az aki 1972-ben Soul Makossa néven létrehozta ezt a stílust.(„A makossa egy gyors tempójú, városi tánc Kamerunban.”) Manu Dibango nevetõ karmesterként mászkált fel s alá a színpadon ritmusba tartva hét tagú zenekarát. A hangzás és a hangulat kiváló. A hetvennégy éves mester zenéje letisztult, minden egyes hang átgondolt és megszerkesztett, az eredmény õszinte, tiszta és talán a legjobb kifejezés: kedves.

A Kárpátokon túli, moldvai vidékre jellemzõ horpadtrezes bandák közül 10 évvel ezelõtt a  Fanfare Ciocarlia  az egyik legsokoldalúbb zenekarnak bizonyult, mára az európai cigányzenének egy hatalmas, kiválóan összegyúrt keveréke. Szigetre hozott mûsoruk a Queens And Kings ennek erõs bizonysága volt. A színpadon egymást érték a királynõk ( Esma Redzepova Macedóniából, Mitsou hazánkból, Ljiljana Butler Boszniából, Florentina Sandu Moldvából) és királyok (a rumba együttes Kaloome Franciaorszából, Dan Armeanca Romániából, Jony Iliev Bulgáriából). A vidám, esszenciális  romazene legjobbjai alaposan megtáncoltatták a világzenei színpad domboldalig felnyúló közönségét.

A Tudósok káosz zenéje (free jazz, punk-diszkó) mindig megváltás a mûfajok, és lózungok ketrecében vergõdõ egyenzenekarok tengerében. Egy Tudósok koncerten nincs menekvés, Dr. Máriás kíméletlenül belénk üvölti, és sikoltja tapasztalásait, ezek valódiságában nem lehet sok kételkednivalónk. Endrei Dávid basszusgitáros az egyik legkitûnõbb feltörekvõ fiatal zenész Magyarországon, improvizációban, megszólalásban, erõben messze kiemelkedik a mezõnybõl. A dobos is hiba nélkül vezeti a káoszt a maga útján. Keveset koncerteznek, de a Szigeten mindig fellépnek. Kihagyni most is oktondi felelõtlenség, súlyos hiba, aljas megalkuvás lett volna.

A negyedik nap megrendítõ esete volt, hogy Mester Tamás autóbusza nem messze a Nagyszínpadtól beragadt a sárba. Zenekarának egyik tagja, majd maga a Mester ezt száraz lábbal, kifogástalan toalettben közölte az Arany Ászok Sátorban már vagy háromnegyed órája várakozó tiniknek, és felkérték az igazi Mester Tamás rajongókat segítsenek kitolni buszukat a kátyúból. Addig is Mester Tamás megkérdezte a „srácoktól” mit énekeljen, majd azonnal rázendített a Born to be Wild-ra. Egy órával a meghirdetett idõpont után kezdõdött az „igazi” koncert, elõször (szinte hihetelen, de) a Born to Wild-dal, aztán egy Lenny Kravitz szám, majd a Kölyköd Voltam az Eddától, és volt U2 is. A hazai manír-rock beavatott pápája tökéletesen hozta a rákkendrollsztár-mozdulatsor repertoár minden elemét, mintha Steven Tyler/Lenny Kravitz/Bono énekelte volna a Steven Tyler/Lenny Kravitz/Bono számokat túlvezérelt, élvezhetetlen hangosításban, az esõ elõl behúzódó félháznyi tini legnagyobb örömére. Megdöbbentõ élmény volt.

 A borzasztó hangosítás miatt - negyvenperces beállást követõen - a második szám után távozni kényszerültem a Wan2 Sátorból. Pedig a Korog  hörgõs struktúra metálja imponáló energia-rácsvonalak közé rendezhette volna a késõ éjszakai tompultságot. De hát az egybefolyó gitár-dob-hörög zajok hajnal három felé túlságosan próbára tették az empátia-központomat. Inkább máskor, máshol…

Hajni&Hugó

Szólj hozzá mindehhez!BELÉPNI itt alul, REGISZTRÁLNI pedig itt tudsz.
A *bpkoncert.hu* szerkesztősége a hozzászólásokat kirívó esetekben szûri. Moderálási elveinket részletesen itt láthatod.

ok
[elfelejtett jelszó]

Kommentek

1.varga karesz2007. aug. 13. 15:39
Mester Tamásnak saját számai is vannak, nem is rosszak. nem voltam ott, de nem szorulna rá, hogy mások számait adja elõ. lehet hogy nem voltatok ott végig?